Hegyi
házamból, vérpiros, kis
remény,
tavasz s nyár bogara,
fedeles
szárnyad emelintve
vágyad
már ki, szabadba vinne,
réglátott
katica?
Vadkan
csörtet a havas erdőn
s
varjaival károg a tél.
Bent víz
vár, méz, lekvár, – ajándék:
hétszer-hét
nap kell, vagy talán még
több is,
hogy kint megélj!
Túl korai
fény csalt elő: jobb,
ha még
ablakomban maradsz.
Az uj
évnek vagy hírhozója,
mint a
kéményseprő, a gomba
s a
szerencsemalac, –
ne menj
hát halni, pici Hétpötty!
Volna
csak itt, példádon át
szemeimmel
hátra s előre
a hét
pecséttel zárt jövőbe
látna ma
a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése