Szólok én
most Neked,
Remélem,
hogy segít,
S ezekből
a jókból
Önbizalmat
merít.
Az élet
néha nehéz,
Mit néha
sőt mindig.
S inkább
borús felhő,
Mint egy
csendes piknik.
De túl
leszel ezen,
Hisz erőt
ad e szó,
S a végén
minden egyszerű
Felhőtlen
és jó.
Felejtsd
el a rosszat,
Mert kell
a hely a szépnek.
Az öröm
is kibújik
És fényt
hoznak e képnek.
Válasz:
Önző,
buta lélek,
Ki magán
túl nem lát,
S nem
veszi észre,
Hogy itt
egy jó barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése