Puskin: Téli este

Hóviharok örvényt vernek,

Gyászt az ég magára ölt.

Majd sírni kezd, mint a gyermek,

Majd mint farkas, bőg, üvölt.

Majd belékap a fedélbe

És a szalmát dúlja szét,

Majd mint vándor, késő éjbe

Veri a ház reteszét.

Öreg kunyhónk meghajolván

Szomorúan leborul,

Anyácskám, mért ülsz mogorván

Az ablaknál szótlanul?

Tán a vihar némított meg,

Mely nyugalmat nem talál?

Avagy fonó-kerekednek

Lágy zaján elaluvál?

Ifjú korom ápolója,

Ürítsük ki a kehelyt.

Ha elszáll a bú folyója,

A szív könnyebben felejt.

Zengd el a dalt: - a kis cinke

Hogyan élt a tengeren;

Zengd a lányt, ki mosolyt hintve

Vízért járt szép reggelen.

Hóviharok örvényt vernek,

Gyászt az ég magára ölt;

Majd sírni kezd, mint a gyermek,

Majd mint farkas bőg, üvölt.

Ifjú korom ápolója,

Ürítsük ki a kehelyt,

Ha elszáll a bú folyója,

A szív könnyebben felejt.