Wass Albert: Február

Köd imbolyog az ólmos, szürke égen,

A völgy kietlen,a mező halott,

Nem csillan fény a dombok tó-szemében,

Borzongnak a tölgyek sötét alakot.

Olvad a hó a hegyormokon,

S a néma fenyves lágy szellőt szitál,

Itt-ott fehérlő tiszta foltokon

A zúzmarás tél búcsú-képe áll.

A szirteken nem harsog a patak,

A fű nem zöldül s nem zeng a madár,

Nyomasztó szürke köd-fátyol alatt

A nagy természet új életre vár.