Elhullatta
leveleit
kertek,
erdők minden fája,
Szélnek,
télnek vad szigorát
egyedül a
fenyő állja.
Egyedül a
fenyőerdő
nem hódol
meg hónak, fagynak:
zöldell
akkor is, ha a nap
sugarai
meghervadnak.
Fölfogja
a hulló havat,
a
szeleket megakasztja.
Sátra
alatt menedéket
lel az
erdő minden vadja.
Hunyorgó
nap, pislogó ég
gyújt az
ágakon gyertyákat.
Szarvas,
farkas s a szelíd őz
mind
egy-egy szép télifát kap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése