Magyar
karácsony fekete-fakója
És
minden, ami mostani, múljon,
Száz pici
gyertya gyújtatlan gyúljon,
Csillagos
álom pelyhes takarója.
Álom,
álom karácsonyi álom! –
Álom,
álom… Betlehemben
Kicsike
Jézus megszületett.
Szép Szűz
Mária, egek ékessége,
Mi bűnös
lelkünk egy édessége
Csókkal
hajol a jászolka tövébe,
Kicsi
Jézuskára rája nevet.
Édes
kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,
Ügyefogyott
népre, ránk mosolyog
Csilló
levegő-égben, boldog fényességben
Nekünk
dalolnak angyali karok.
„Dicsőség,
dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség,
békesség földön az embernek!”
Álom,
álom… Kegyes kicsi Jézus,
Panaszkodjunk-e
teneked?
Okos
kicsi Jézus, igazlátó Jézus,
Hiszen te
jól tudsz mindeneket!
S te,
fényes szép angyalsereg,
A
békességet is ismered!
A
békesség – te jól tudod, – meleg cipő:
És
édesanyja a bánsági búza.
A
békesség a nagy hegyek nyugalma:
És
homlokukat a Tátra koszorúzza.
A
békesség egy csendes kicsi napsugár talán,
Amely a
mély komoly vizek tükrén remeg:
De máshol
még nem látják szegény magyar szemek,
Csak
Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,
A
békesség a kassai harangszó,
S a
székely falukon a pásztorok miséje
Kétszerte
szent!…
Dicsőség
a magasban… Kicsi Jézus,
Tedd,
hogy legyen békesség idelent!
Dicsőség,
dicsőség a magasságoknak,
Békesség
a földön, békesség, békesség
Szegény
magyaroknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése