Csodás
idő: fagy - napsütésben,
s te
szenderegsz még, drága szépem?
Kelj fel,
elmúlt az éjszaka.
Még álom
rezg szemed tavában,
ébredj
észak szép hajnalában,
s kelj
föl, mint Észak csillaga.
Az este
még, tudod, vihar dúlt,
a szél
felhőt kergetve zajdult...
A hold, a
sápadt és sovány,
sárgán
bujkált felhők nyomában...
Te búsan
ültél kis szobádban,
de mindez
elmúlt mára, lám.
Ma kéklőn
domborul a mennybolt,
a hó
leplén nincs csöppnyi szennyfolt,
szűzen
fehérlik rajt a fény;
csak
távol erdők barna fátyla,
sötétlik
a zöld fenyők sudárja,
s a nap
sétál a tó jegén.
Borostyánszínű
fényben fürdő
szobánkban
izzik már a kürtő,
a
kályhatűz vígan recseg,
be jó is
itt a langymelegben!
De még
jobb lesz a friss hidegben
szánkázni,
kedvesem, veled.
Tüzes
csikó röpíti szánunk,
hajrá,
vidáman messze szállunk,
a tarlót
is bejárjuk ott,
hol
nyáron zöldellt, és az erdőt,
a nemrég
lombosan merengőt,
s minden
szívünkhöz nőtt zugot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése