Nézd a
hegyeknek puszta girinczein
Mint
fénylik a hó? Görnyed az ősz liget
A súly
alatt, s a röst folyónak
Zajjai
partjaihoz hegednek.
Enyhítsd
szobádnak gömbörödött egét,
Bőven
tüzelvén, s régi hegyaljait
Gyakrabban
öntéss serlegedbe,
Hadd köz
atyánkra egyéb ügyünket.
Az ő
kezében hempelyeg a világ!
Egy
csattanással szétveri fellegit
A vésznek
is, és a gyenge hárslomb
Sok
remegése után lenyugszik.
Bús lesz
-e vagy víg holnapi hajnalod?
Azon ne
aggódj. Vedd nyereség gyanánt
A sors
kezéből a mait, s míg
Messze
vagy életed alkonyátúl,
Áldozz
naponkint, hogy kitelhetik,
A bölcs
örömnek, most simogassa le
Nyájas
barátod homlokodrúl
Hornyait
a szomorú magánynak.
Most vonj
le játékzálogot álnokúl
Meghorgasított
ujjairul setét
Suttonba
elbújt Chlórisodnak,
Kit
nevetése korán elárul.
Most járj
koronkint vig remegésein
A szós
koboznak nemzeti tánczokat,
Friss
pörgetéssel megterpesztvén
A veled
ölbekapó menyecskét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése