Somlyó Zoltán: Karácsonyi vándor

Karácsony éjjelén a vándor

az országúti hóba megáll.

S bekopog a legelső ajtón,

amit az útszélen talál.

Egy szót se szól. Csak némán átmegy

az udvaron, mint a jó cseléd,

S a sötét, meleg istállóba

halkan, lábujjhegyen belép.

Ott benn a mécses pisla lángja

a széltül egyet bólogat.

A vándor megy s megsimogatja

a szelíd, csöndes barmokat.

Aztán a jászolba meríti

hideg kezét - és hirtelen

valami fény villódzik

onnan a hideg téli éjjelen...

Kívülről, mintha angyaloknak

égi zenéje szállana.

S jobbról, mintha egy fehérleplű

bánatos Asszony állana...

A vándor letérdel az almon,

a gazda korty bort ád neki.

És aztán csöndben, mint ahogy jött,

békén útjára engedi...