Osvát Erzsébet: Újesztendő!

Itt vagy, te bőkezű

ajándékozó!

Jöttödre lágyan,

halkan hull a hó.

Peregnek a percek,

órák és napok.

Te hozod nekünk

a nevető napot,

vidám hóvirágot,

lila ibolyát -

s újra hallhatjuk

a madarak dalát.

Tovább peregnek

a napok, a hetek.

Hozod a szünidőt,

a jó meleget.

Mintha szárnyunk nőne

egész nyáron át -

te kínálsz kalandos,

titkos utazást.

Lassan lehullatják

levelük a fák.

Tárt kapuval vár ránk,

mint édesanyánk -

frissen, hívogatóan

újra iskolánk.

Szedelőzködsz lassan,

és már átadod

Tél fiadnak végül

stafétabotod.