Puskin: Téli utazás

Fáradtan ragyogva játszik

a felhőn a holdsugár,

bús, hideg fényében ázik

és búsul a néma táj.

Trojkám repül a derengő

éjszakában a havon...

Egyhangúan cseng a csengő...

Bóbiskolok, álmodom.

És nótára gyújt a jámscsik.

Ó, hazai, szép dalok!

Boldogságról szól az egyik,

a másik meg sír, zokog.

Tűz seholse! Mindenütt csak

hó és árny és szürkület;

közelednek, maradoznak

a csíkos mérföldkövek.

Megyünk... Nina, holnap, ó, már

holnap látlak, kedvesem:

ülünk majd a kandallónál,

szívünk csordult szerelem.

S ha az óra éjfelet ver

nagylustán, és a megunt

vendégsereg lassan elmegy -

végre ketten maradunk!...

Visz a szán... Bókol a jámscsik

a bakon. Hallgat a táj.

Fáradtan ragyogva játszik

a felhőn a holdsugár.