„Elhullatta
leveleit
kertek,
erdők minden fája,
Szélnek,
télnek vad szigorát
egyedül a
fenyő állja.”
„Nem
fáztok, ti téli fák,
mikor
meztelen az ág?
Eldobtátok
a nyári zöld
s az őszi
aranyruhát.
Ejnye,
ejnye, téli fák,
ez aztán
a furcsaság:
Hideg
télben levetkőztök,
nyáron
viseltek ruhát.”
„Mélyen a
völgyben,
Fűzfa
berekben,
Néha,
titokban zörren a szél,
S fent a
magasban
Pára
alakban
Halkan
suhanó szellem: a Tél.”
„Jégcsap
csücskén fény csendül-
égen
csüngő szél lendül…
Jégcsap
csörren, csilló csend-
csokros
csillagcsengő cseng”
„Néma a
szikla,
Kristály
patakja,
Jeges
páncélban tompán zubog.”
„Jégcsapok
kúsztak a fára,
elmenekült
minden, ami él,
az esti
csöndben tajtékzik a bánat.
Pusztító
módjára toppant be a tél.”
„Tél
volt, tél volt, tündéri volt
Öröm
sütött az ég falán
De nem
volt ott se nap se hold
Csillár
világított talán.”
„Hó
pillangók hulláma folyt
Rajzottak
fel le hópihék
Barack
virágja áramolt
Hideg se
volt, se fagy, se jég.”
„Egy
kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja
a patakot.
Lepihen
és a szürkület
csöndjében
füstöt ereget.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése