Az élet
olykor bolyongós,
sokszor
bizony borongós.
Gyakran
olyan változó,
mint
szerencse - forgandó.
Néhanapján
jön a "pofon",
de azt se
ne vedd zokon!
Borúra
majd jön a derű,
ha a
bánatod keserű.
Reánk
zúdul élet-csapás,
sok a
fájó eltávozás...
Így
hullámvölgyben élünk,
de mindig
remélünk.
Lesznek
új és újabb életek,
születnek
édes kisdedek.
Hoznak
boldog, vidám éveket,
élvezzük,
mint cseperednek.
Siet,
pereg ez a rövid élet,
vegyük
benne észre a szépet!
A
felkelő, bíborvörös Napot,
ha
horizontról reánk ragyog.
Csörgedező
patak tükrét,
fényben
úszó sima vizét.
Kis
madarak vidám dalát,
a
pacsirta zengő hangját.
Érkeznek
majd új napok,
hol
nincsenek panaszok.
Változatos
boldog évek,
hoznak
nekünk annyi szépet.
Ha bennünk
él a hit-remény,
az élet
sem olyan kemény.
A bajunk
csak egy vele,
gyorsan
szalad a szekere!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése