Amikor
azt hiszed elfogyott,
S nincs
már több erőd.
Amikor
azt érzed,
Ez,
tovább nem mehet,
Emelt
fővel élni nem lehet.
Összetört
a bánat,
Ezernyi
gond közt, homályban élsz,
feladnád
már, nincs tovább.
S mégis,
valami itt tart.
Nem tudod
miért, nem tudod kiért?
Legyűröd
a gondot,
lassan-lassan
talpra állsz.
Az életet
nem te adtad magadnak,
hát nincs
jogod, hogy feladjad.
Az ember
megmarad a holnapnak,
akkor is,
ha gyötri a bánat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése