E levelet
a hegytetőn találtam,
Hóban
feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról
hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld
volt, írni rá nem lehetett.
De hogy
megbarnult, megkeményedett:
Az írás
felcsillámlik rajta,
S tűnődvén,
lelkem elsóhajtja:
Kellett a
dér, a tél, a hóvihar,
S a
zúzmara, a zord fényű palást,
Hogy egy
Kéz azt írhassa ránk, amit akar
Hoztam
neked virágot baráti szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése