Útvesztőkkel
teli világunkban
bukdácsolva
éljük le létünket,
magunk
alkotta fájó csapdákban
bánat
emészti el a szívünket.
Értelemmel
megáldott emberek,
kik mohón
habzsolják az életet,
vágytól
vezetve társat keresnek
együtt töltve
boldog éveket.
Rohanva
éljük meg világunkat,
a pénz,
siker felőrli lelkünket,
elfeledjük
a fontos dolgokat,
lassan
kihal bennünk a szeretet.
Kutya
rágta rongyként, ha nevetve
dobnak
majd mocskos utca kövére,
csak
akkor zokogunk esdekelve,
kapjunk
egy új esélyt az életre.
Mikor
elhagyva, megtörten állunk
összeomlott
világunk peremén,
lelkünkben
felrémlik fájó múltunk,
eltűnődünk
életünk emlékén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése