Az Erő

Az erő, mely, ha néha enyhül,

Ha néha mégis elgyengül,

Akkor se hagyd el magad

Mert küzdeni kell,- hogy légy szabad!

Hagyd el a régi rosszat,

Hogy többet soha ne okozza

Fájdalmad velejét!

Engedd el hát, ne figyelj rá

Legyél mindig jó és vidám!

Hagyd a bút a búsba,

Hogy téged soha ne kössön gúzsba!

Örülj hát, minden apró jónak!

Örülj, hogy fetrenghetsz a hóba!

Vagy, ahogy láthatod a nap sugarát

Érezheted a föld talaját.

Engedd, hogy segítő kéz elérjen!

Légy vidám hogy ezt megtette!

Felrázott és felemelt

S ezt mind igénybe vehetted!

Keresd meg magadban a jót

S engedd látatni a valót

Mutasd meg ki is vagy igazán

Engedd, hogy megismerjen a világ!

S ezek után légy büszke magadra

Hogy igen is, amit akartam

Küzdelem,- s annyi idő után

Bármit elérhetsz, amit akarsz igazán!