Nemes Nagy Ágnes: Karácsony

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron

narancsszín fények égtek hűvösen.

Pár varjú szállt fejem felett kerengve

s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.

- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs

egy kicsi szó hullott elém: karácsony,

mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,

nem láttam többet kósza varjakat:

olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,

s olyan meleg volt, mint a nyári nap.