Betlehem
mellett, a hegyoldalban pásztorok őrizték a nyájat. A hideg téli éjszakák
nagyon hosszúra nyúltak. A pásztorok a tűz köré húzódtak, a farkasok és a
tolvajok ellen pedig őrszemet állítottak.
Ezt az
éjszakát valami különös, izgatott várakozás töltötte be. Talán a Betlehem felé
vándorló sok ember miatt, vagy mert a bakacsin égen sosem látott fénnyel
sziporkáztak a csillagok. Hirtelen nagy fényesség támadt a magasban, nagyobb és
erősebb, mint akármelyik csillag ragyogása. A pásztorok rémülten vetették
magukat a földre. Még a fejüket is eltakarták.
- Ne
féljetek - szólalt meg egy hang fölöttük. - Jó hírt hozok.
Az egyik
pásztor vigyázva felemelte a fejét. Csodálatos, fényes angyalt látott. Ő
beszélt hozzájuk.
-
Keljetek föl, és induljatok! Betlehemben, egy istállóban ma éjszaka
megszületett az Isten fia.
A
pásztorok talpra szöktek, és meglepetten látták, hogy az ég tele van
angyalokkal. Énekkel és imával köszönte meg Istennek az angyalok kara, hogy
elküldte fiát a földre.
Mikor az
angyalok eltűntek, a számadó azt mondta a többieknek:
-
Induljunk! Menjünk be a városba, és keressük meg a gyermeket! Angyalok
jelentették a hírt, nem kételkedhetünk benne. Megszületett az Isten fia.
A
pásztorok sietve indultak lefelé a hegyről. A legfiatalabb felkapott egy
újszülött bárányt.
-
Ajándékot kell vinnünk a gyermeknek - mondta.
Könnyen
megtalálták az istállót. József lámpája messzire világított az éjszakában.
Fénye kirajzolta a jászol fölé hajoló párt. A jászolban ott feküdt a gyermek.
A
pásztorok köréje gyűltek, és csodálták, milyen békésen alszik. Most csak
alszik, de majd mindnyájunk megváltója lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése