Élt a
Hargita oldalában egy magányos fenyő. Senki sem lakott a közelében. Az erdő, de
még a legkisebb bokor is olyan messze volt tőle, hogy még a kiáltását sem
hallották volna meg, nemhogy a sóhajtásait. Ezért aztán nem is kiáltozott, nem
is sóhajtozott. Még a nyári viharok, villámok s a farkasordító telek idején
sem. Pedig annyit sanyargatták, hogy az még embernek is sok volna.
Elfásult
egészen a nagy egyedülvalóságban. Egyetlen öröme volt, ha nyaranta egy-egy arra
legelésző juhnyáj bújta meg az árnyékát, a nagy melegben. Vagy éppen maga a
juhász heveredett alája furulyázgatni, tarisznyát bontani. Olyankor még
sóhajtott is egyet-egyet, inkább csak figyelmességből, a szép nótáért, s hogy
az árnyékot a sóhajával frissebbé tegye.
Hanem a
nyáron olyat ért, amilyet még soha. Vidám kirándulók, egy egész iskola
telepedett alája. Azóta nincs nyugta a fenyőnek. Egyre sóhajtozik, s mindegyre
le-letekint a völgy felé, amerre a kirándulók alóla elvonultak. S mint valami
kincseket, nézi az alatta maradt üres konzervdobozokat.
- Mit nem
adnék, ha még egyszer közöttük állhatnék - sóhajtotta el bánatát egy véletlenül
reáröppent rigónak.
A rigó
egyet-kettőt füttyentett köszönetképpen, aztán tovaszállt arra, amerre a
kirándulóknak nyoma veszett.
Hogy mit
intézhetett a kis rigó, mit nem, nem tudhatjuk.
Jöttek az
őszi ködök, esők, havas esők. A fenyő, ha lehetett, még inkább magába fásult. A
szelek még a konzervdobozokat, utolsó emlékeit is ellopkodták. Már a földre se
nézett többet. Akárhogy tépdesték a viharok, aludt. Már arról se vett tudomást,
hogy hatalmas havával megjött a tél. Tőle jöhetett is, mehetett is.
De
egyszer csak megrázta magát. Azt hitte, álmodik. Pedig nem álmodott. Hatalmas
zsivajra, énekszóra ébredt. Egy nagy udvaron találta magát. Minden ága fel volt
cicomázva, és minden megmaradt tobozába, mintha egy-egy csillag költözött
volna.
Azóta is
ott áll az iskola udvarán. Bánja is ő, hogy az ünnep, a vigalom teltével ágait
lecsapdosták. Lomb helyett szárnya nőtt.
Zászló
csattog-lobog rajta, s vidám énekszó köszönti minden reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése