Ezüst
esőben száll le a karácsony,
a kályha
zúg, a hóesés sűrű;
a
lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka
pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik
messze voltak, most mind összejönnek
a percet
édes szóval ütni el,
amíg a
tél a megfagyott mezőket
karcolja
éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú
a lég és a sarokba
Ezüsttükörből
bókol a rakott fa,
a jó
barát boros korsóihoz von,
És zsong
az ének áhítatba zöngve…
Csak a
havas pusztán a néma csöndbe
sír föl
az égbe egy-egy kósza mozdony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése