Egy kis
fenyőág arra ébredt dacolva a széllel,
hogy
álmot látott, mi valósnak tűnt az éjjel
Díszes-míves
gyönyörű ruhában tündökölt.
Dicsérték
az emberek, szerették, csodálták őt.
És kint
az erdőn egyszerű magányban,
Nézte a
többi fát és gondolta magában:
- De
csodaszépek a többiek, de leszek majd én is!
Megnövesztem
ágaim akár teljen el egy év is.
El is
múlt az egy év s mint csodaszép fenyő,
várta
hogy elvigyék bárhova kerülhet ő.
De gúzsba
kötve goromba kezek dobták egy platóra.
Ijedten
nézett körül, s várt a megváltóra.
Rettegve
kérdezte; - Irány a papírgyár?
De egy
nagy fenyő válaszolt; - Csak az álom vár.
Megdobbant
a szíve, s büszkén kiállva,
várta a
gazdáját, csak várta de mindhiába.
A sarokban
feküdt és a nagy fenyőket körülötte,
a sok
izgatott ember sorra mind megvette.
S a kis
fenyő büszkeségét alábbhagyva,
egyre
csak gyengülő hangon kérlelve suttogta;
- Engem
válasszatok, engem vigyél haza!
És
egyszer csak valaki meghallotta.
Egy halk
szavú édesanya járt ott éppen.
Gyermekének
kereste a legszebb fát a térén.
Meghallotta
a fa suttogását, s kíváncsivá tette.
Mely
szavak a szívében szóltak és megértette.
A kis
fenyőt a többi alól kiszabadította,
levágta
béklyóit és az ágait lehajtotta.
Ott állt
a fenyő mint az erdőben régen,
Mutatva
pompás alakját illegett szépen.
Igen
megveszem. Ha lehetne, ezt kérem!
Biztosan
örül majd gyermekem, hazaviszem.
És az új
otthonában a félszeg kis fenyő,
a legjobb
helyet kapta, hol jól látható ő.
Színes
üveggömbök, gyertyák és szaloncukor,
csillagszóró,
pici hóember és sok kis manó.
Mind-mind
csodaszép és szikrázva világít,
s a szép
ruhával a kis fenyő sok szívet elcsábít.
S
éjféltájt nagy fényesség borult a házra.
A kis
Jézus, s az angyalok a szobában járva;
Nézi a
kis fenyő mit tesznek le alá. Játékot?
Szép
ruhát, nagy macit, dobozokat, sok ajándékot.
Érzi a
meleget, mely egy szívből áradt.
Az
édesanya szorgoskodott körülötte, bár fáradt.
Szíve
melegével simogatta ágait,
És most
érezte igazán, megélhette álmait...
Nem elég
a pompa, nem elég a szép ruha,
ha nincs
egy szerető kéz, mi utánad nyúlna.
Legyél
csak koldus, vagy egy magányos fenyő,
Ha
szívből szeretnek érezni fogod, ha eljő...
Az a
pillanat, mit mindenki várhat,
s
csinálhat fenyőből karácsonyfákat.
A
szeretet és béke ha szívünkben lakozik,
az teszi
széppé az élet pillanatait.
És most
már a karácsonyfa belül is ragyog.
Mert
érzem én is, ez a fa Én vagyok.
Hazahoztál,
szerettél, simogattad ágaim,
Boldog
Karácsonyt! Teljesítem álmaid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése