Demjén Ferenc: Legyen ünnep

Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,

Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,

Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,

S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül

És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,

Amilyen te voltál, s amilyen egyszer voltam én,

De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,

Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén.

S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,

S maradtunk valósággá törpült óriások,

S itt állnak körben a gyermekek,

Kiáltanunk ezért nem lehet.

Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?

Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,

már engem rég nem érdekel,

pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul:

Miért, miért nem lehetsz itt közel?

Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,

de Te messze vagy, nem érlek el...

Ahogy égnek a fények, én is elégek...

ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt, közel?

A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet:

Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.

Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged,

Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.

Én is beálltam, és beállsz te is a sorba,

Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét,

És ha a kép előtted lassan összefolyna,

Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért,

Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,

Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk,

Itt állnak körben a gyermekek,

Kiáltanunk ezért nem lehet,

Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?

Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,

már engem rég nem érdekel,

pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul:

Miért, miért nem lehetsz most közel?

Lehet ünnep az égben, és ünnep a földön,

de Te messze vagy, nem érlek el...

S ahogy égnek a fények, én is elégek...

ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?

Miért nem lehetsz itt közel ?