Ady Endre: Ének karácsony ünnepén

Ma sem hiszünk a pásztoroknak,

Sem a prémbundás, víg örvendezőknek,

Sem a vezér-csillagnak,

Csupán mi saját, szomorú erőnknek,

Mely megfeszíttetett igazán.

Ma a sírokat bontogatjuk

S minden léptünknél átok-sírok nyílnak,

Melyekbe, hajh, becsalta

Hazug fénnyel a betlehemi csillag

A Szeretet hiszékenyeit.

Ma hóhéraink Jézusához

Hallelujázni nem vihetnek minket,

Megmutatjuk egymásnak

Gyűlölet-szító, nehéz sebeinket

S bosszúra hívjuk a szíveink.

Ma bús fejünk álomra hajtván,

Enyhet álmodunk: piros bosszú népe

Kél iszonyú rajban

S lép a Krisztus-hídra ezer fejére,

Megfizetni vad századokért.

Ma is Gyűlöletet ünneplünk,

Miként tegnap, holnap és újra-újra,

Gyűlöletet és Harcot,

Míg új Karácsony jelét ki nem gyújtja

Az egész Földön a mi szívünk.