amikor
fáradt utam
Napot
kísérve véget ér
párnámba
rejtem
elgyötört
arcomat
karjaim a
semmit ölelik
csendben
ringatom el
árva
magamat és
...a
neveddel alszom el
üres
utcákon bolyonganak
elárvult
érzéseim
minden
kapu zárva
hiába
dörömböl
magára
maradt szívem
csak a
kongó visszhang
felel és
végül
...a
neveddel alszom el
havas
hegycsúcsokon
gyönyörű
szikrák csillannak
a fény
hideg táncot jár
mindent
elborít
a hófehér
magány
épp ilyen
üres a szobám
ahol egyedül
kuporgok és
...a
neveddel alszom el
zárt
szemhéjjak mögött
a csend
ül ünnepet
szivárvány-köröket
ír
a sötétbe
az álom
nappali
szavaim az imént
itt
zsongtak még
de most
egyiket sem találom és
...a
neveddel alszom el
csodás
képek billennek át
az érzékelés
peremén
még éber
létem dobog bennem
való
világom még fogva tart
de enged
már a rációból font kötél
oszlik
már a lehet, a nem lehet
tudatom
függ egy pókhálófonálon és
...a
neveddel alszom el
az
éjszaka tengere ringat,
ölel,
átkarol, hajamba túr
fülembe
súgja
lágyan
csobbanó vágy-dalát
csókokat
küldenek álmaim
már
messze visznek nyugtalan útjaim
még
hangtalan motyogok és
...a
neveddel alszom el
hányszor
lesz még, hogy
furcsa-
holdas éjszakán
ajkamon
sóvár szavak fakadnak
sóhajaim
nekiütődnek a falaknak
és a
takaró alatt vacogó testtel
önmagamba
görbült szeretettel
magányos
éjjel, helyetted
...a
neveddel alszom el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése