Ha ősz
leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a
tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd,
álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról:
visszfény volt az árnyon.
Hányan
szerették jó kedved sugárát,
s imádták
hű vagy hamis szerelemmel,
de én
zarándok lelkedet szerettem
és
változó arcod szomorúságát.
S az izzó
kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd,
kicsit fájón: hogy elszökött
a
Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti
arcát fátylas csillagokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése