Koltay Gergely: Ha messze mész...

Ha messze mész, ha messze mész,

mit elhagytál, végig elkísér,

az út kanyarog szerte szét,

a vége megtalálja majd az elejét.

Ha messze mész, előtted nincs határ,

az otthonod mégis visszavár.

Ne szólj, ha fáj - tiéd a szenvedély,

nem hagyhatod el, mi örökre benned él.

Ha messze mész, lehessen élni még,

könnyed törölni mindig lesz egy kéz.

Széttépett, elhamvadt álmok után,

maroknyi csöndet vegyél, mielőtt elindulnál.

Ha messze mész, kell, hogy visszanézz,

hosszú út lesz - még száz vagy ezer év.

Ki megmaradt, aki lesz is talán:

olyan maradj, mert ő itt visszavár.

Légy te a béke, légy te a szó,

légy te sokszor átkozott - embernek, ó mégis jó.

Ha mesze mész, valahol légy király,

ki itt maradt, ne felejtsd el szavát,

s az ébredést vöröslő hajnalon,

azt a lányt, ki volt a fájdalom.

Ha messze mész, s majd érkezel,

te az legyél, ki jól felel.

Ki felhőket járva a földre ért,

tudta, itt kell halni és élni hazatért.

Légy te a béke, légy te a szó,

légy te sokszor átkozott -

embernek, ó mégis jó.