Wass Albert: Egy nap tenélküled

Egy nap Tenélküled,

mint üres utca

mely piszokfelhőben

nem vezet semerre.

Sötét, rút épület

arcomba bámul,

lélek se mozdul,

csak a szél

süvít a magány

hágóján át.

Egy nap Tenélküled,

mint széles sivatag,

hol fű s virág nincs,

se bokor, se fa,

csak kopott homok,

mely öröklétbe nyúlik

és feldúlt egébe

egy méla napnak.

Egy nap tenélküled

végtelen éji táj

csillagtalan

világa vár

bús pironkodást

átgyúrni egy nap

csodás pompáivá!

Egy nap tenélküled

egy süllyedő nap

az idő gödrébe

hang nélkül,

mint óriási moly,

amely az éjt repdesvén

reménytelen keres fényt!