Wass Albert: Álomtündérhez

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.

Te nem lettél még hozzám hűtelen.

Mikor mindenki csalfán elhagyott,

Gyútottál bennem reménycsillagot.

Lelkem csendjét ha bánat felkavarta

Te elvittél az álmodó avarra.

S te mutattál mindent, ami ott terem,

A bűvös, varázsos álomréteken.

Ha megtépett az élet rózsabokra,

Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.

Ha vérző szív volt mellemen az érem,

S töviskoszorú Messiási bérem,

Te glóriává változtattad azt,

Virágot hintettél rám és tavaszt.

Ha voltam bűnös, lázadó Kain,

Vittél az eszme Krisztus után,

S hogy az igazság sogározzon rám,

Vezettél fönt a néma Golgotán.

Ha rám viharzott lenn az ember átka,

Vittél a béke messzi csillagára.

Féltem... kezem kezedbe tévedett.

Óh, örökre áldott legyen a neved!