Wass Albert: Miért?

Miért kell nekem könnyes szemmel megállni

minden viharvert, árva tölgy előtt,

mért kell nekem az őszi csendre vágyni,

ha minden csalfa álmom összedőlt,

mért kell nekem a dombokat bejárni

s bujkálni mint az üldözött gonosz,

mért kell nekem a hegytetőre állni

mikor az orkán fákat ostoroz.

Mért kell nekem elvágyni messze, messze,

bűvös csókkal ha jő az alkonyat,

mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,

búcsú-szavaktól fátylas hangodat,

és mért kell nekem minden szép emléket

fájó betűkkel a szívembe írni,

mért kell olyan nagyon szeretni téged,

csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?

Mért kell mindig magamban vándorolni,

s imákat mondani valakiért...

s mért kell csak mindig rólad álmodozni,

ha nem szeretsz, miért?, miért?, miért?