Csak
átutazó vagyok itt a földön,
egy utas,
aki utazik tovább.
A
napjaimat szép vidáman töltöm,
és nem
várok az élettől csodát.
A
boldogságot megköszönöm szépen,
a
csalódások nem bántanak rég.
Az
embereket mosolyogva nézem,
mert
nekik soha semmi nem elég.
Nem elég,
mert nem tudják, hogy ők is útitársak,
átutazók,
olyanok, mint én.
Szüntelenül
mindig több és több kincs után vágynak,
amíg
lassan kialszik a fény.
Mindnyájan
átutazók vagyunk itt a földön,
s ha jól
végezzük, ami reánk vár,
az
emlékünk majd sok-sok emberöltőn
úgy
ragyog, mint a fénylő napsugár.
Nem elég,
mert nem tudják, hogy ők is útitársak,…
…úgy
ragyog, mint a fénylő napsugár,
s a
vonatunk már messze-messze jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése