Rajki Miklós: Tőlük kaptam

Anyámtól s Apámtól

Kaptam a gondolat javát,

Tőlük, hogy kiálljam

A rám váró sok próbát.

Tőlük tudom.

Amit mondasz, az úgy legyen,

Most is, s akár túl ezer éveken.

S amit teszel, az tett legyen,

Ne csak valami szürkén semleges.

Segítsd azt, aki rászorul,

Segítsd, aki már magától nem mozdul.

Ha meg netán tévednél,

Akkor vállald és állj oda,

Köszörüld a csorbát,

Hogy senkiben sem maradjon nyoma.

S ott a legfőbb példa, a Nagyapám,

Aki szilárdan állta, ahogy vadul faragták.

Most is látom szálfaegyenes alakját.

Aki soha nem adta el becsületét,

Pedig az utolsó szemig,

Mindenét elvették.

A példa az, ami nevel igazán.

Olyanná válsz, amit elődeidtől látsz.

S ha az ő gerincük egyenes,

Bármi teher alatt, görnyedhetsz eleget,

Akkor sem görbülsz, mert van tartásod.

Nagy örökség ez, ha ilyet anyád s apád,

Örökül rád hagyott.