Rajki Miklós: Virágot embernek

Embernek virágot,

Hogy legalább egy kicsit

Átrajzolja neki a világot.

Hogy együtt nyíljon vele

Az ember mosolya,

Hogy felderüljön tőle

A lélek otthona.

A pusztuló világban

Egyre több virág kéne,

Amit mindenki asztalára

Odakészítenének.

És a kicsi kis életek

Ünnepet hoznának,

Minden embernek

Örömet okoznának.

Komponáló kézzel

Csokrot köt a lélek,

Virágkötő lány

Minden szeretetével.

Embert és virágot

Köt bele csokorba,

Szíve darabkáját

Örökre bennhagyva.

S hogy tartozzanak össze,

Kézen fogja őket,

Egymásnak adja

Virágesküvőben.

Minden ember kezébe

Kellene virág,

És már ettől

Változni kezdene

Ez a mostani világ.