Rajki Miklós: Anyáink

Az anyai szívek

A világon

A legszebben dobbanók.

Ezek a legszebb dallamok,

A legszentebb fohászok.

A szeretet, a törődés,

Mind-mind belőlük fakad,

Csak róluk mintázhatják meg

A szeretetszobrokat.

Meg az örömét,

Mikor magához öleli

Bármelyik gyermekét.

S mikor könny gördül le

Fáradt anyai arcán,

Mikor terheket cipel

Madárcsont vállán,

Mikor valami annyira fáj már,

Mégis földerül a lelke

Gyermeke láttán.

S akár még ő maga az ifjúság,

Akár, ha töpörödött anyó már,

Akkor is a legnagyobb csoda

Az Anyaság.

Mert anya nem lehet gonosz.

Aki anya, az sohasem rossz.

Anyák szülték a világot,

Gondolj rájuk

És értük imádkozz.

Isten földi teremtői,

Isteni kincsek

Lent a földön ők, itt.

Mikor elmennek végleg,

S felköltöznek az égbe,

Mikor itt az utolsó pillanat,

Mikor a testből a lélek

Örökre kiszakad,

Az anyai szeret akkor is

Velünk, értünk,

Végleg itt marad.

Az Anya a végtelen.

Áldd meg kérlek,

Áldd meg őket Istenem.