Rajki Miklós: Szeretni

Szeretni, tudni kell.

Ha kell, a másik

Lángjában égni el.

De nemcsak a lángban,

Hanem ha kell,

Szeretni

Az üszkös parázsban.

Mert jóban a jó,

Nem nagy mutatvány.

A könnyű és a laza,

Nem nagy feladvány.

De mikor a nehéz

Van éppen a soron,

Mikor a szükség van

Porondon,

Mikor összefogva,

Lehet, hogy csak

Fogakat csikorgatva,

Szükség van

Minden erőre,

Bíztatásra s tiszta bensőre,

Ha ki kell állni

A goromba szélben,

S vállalni kell

Úgy, ahogy vagyunk,

Engem vagy Téged,

Ha a bennünket bántó szó

Több mint a biztatás,

Kevesebb

A felénk nyújtott kéz,

Mint a taszítás,

Mikor támadnak

Szóval és ököllel,

A hazugság jön szembe

Karban a kárörömmel,

Mikor másnak az a jó

Ha nekünk rossz,

Mikor a szél is,

Enyhe illat helyett

Kesernyés füstöt hoz,

Akkor kell

A szeretet igazán,

S akkor kell

A hűség és kitartás.

Akkor kell átkarolva,

Ázva, fázva,

A viharban összehajolva,

Egymást segítni előre,

Hogy majdan az élet napja

Újra fordul kelőre,

Még legyünk mi is,

Ne csak a pusztulás,

A korom, a füst,

A lelki s testi árulás.

Akkor kell a szeretet.

Akkor igazán.