Én
Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd:
elszárad a fám,
A
testem-lelkem fája…
De épek
még a gyökerek talán.
A tompa,
tunya tespedés alatt,
Gyökereimben:
érzem magamat,
És ott
zsong millió melódiám.
Én
Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen –
nem is éltem igazában.
Csak úgy
éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy
éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam
gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.
Egy kóbor
szellő néha-néha
Valami
balzsam-illatot hozott.
Akkor
megéreztem: ez az élet,
S
megéreztem a Te közelléted, –
S
maradtam mégis torz és átkozott.
Én
Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én
szeretni és adni akarok:
Egy
harmatcseppért is – tengereket.
S most
tengereket látok felém jönni,
És nem
maradt egy könnyem – megköszönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése