Reményik Sándor: Csipkerózsa

A vártoronyban szűzi csend,

A pergő rokka elpihent,

Áll az idő s nincs benne óra,

Királyfi, átkozott kezed

A tüskerácsra mér' teszed?

Most boldog Csipkerózsa.

Száz évig nőtt a lángsövény,

Mögötte nincs könny, vágy, remény,

Semmi, csak boldog álom,

A gonosz tündér jót akart,

Herceg, ez álmot ne zavard,

Ne lássanak e tájon!

Alszik, tán rólad álmodik,

Lovag, van bátorságod itt

Álmához mérni rongy-magad?

Az Élet vagy, te átkozott,

A bűnt, a bajt, a jajt hozod

S kezedhez szenny tapad

S ha vágynál mégis törni át,

Találj szemben ezer halált,

Szívedbe tüske törjön,

Vérzőn szakítsd a lángfalat

És úgy maradj a vár alatt,

És szomjúság gyötörjön.

S Te csak aludj, kis Csipkerózsa,

Áll az idő, nincs benne óra,

Sorsod nem mostoha,

Az álmod szent,

A rokka elpihent,

Aludj, ne ébredj fel soha!