Csak kis
kitartás! - biztatom magam,
még futni
kell, még minden messze van.
Szolgálj,
szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg
ne állj az úton hirtelen,
sok a
dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a
harcot már nem bírom nagyon,
és este,
ha ágyamba roskadok,
érzem,
nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Kicsit
nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk,
de ne sejtse senki sem,
higgyék
csak azt: az óra jól ketyeg,
nem
irgalmaznak ám az emberek,
csak
hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak
minden reggelen,
csak én
tudom, ha ágyba roskadok,
estére
már milyen fáradt vagyok.
Szemem
árkos és ajkam szögletén
a két
vonás már mély lett és kemény,
sokat
sírtam; eső után a föld
ilyen
barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha
mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom
hegy-völgye lágyan kisimul,
csak
este, ha ágyamba roskadok,
érzem
megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kis
kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap
sikerül minden biztosan,
a
félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop...
tovább is híven kalapálj,
a hegynek
föl kicsit nehéz az út,
szív kell
hozzá, de aki odajut,
a
csillagok közt csillagként ragyog...
csak
este, este oly fáradt vagyok.
Sose
pihentem, nem volt rá jogom...
Most
meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó
Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény
szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis
kitartás, még egy hős iram,
fussunk
dalolva bátran és vígan...
de este
már a dal is csak dadog;
altassatok
el engem, csillagok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése