Mért
tűnsz elém, szelíd emlékezet!
A boldog
múlt mosolygó képivel?
Bús
lelkemet s halavány arcomat
Nyájas
sugárod nem deríti fel!
Ki
egykor, mint én, oly boldog vala,
S többé
reménye sincs, hogy az lehet:
Annak
felejtés ad csak enyhülést,
Nem a te
képed, jó emlékezet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése