Gazdag Erzsébet: Az elvarázsolt tündér

...és akkor a szobánkba termett

egy szép tündérlány.

Tündér volt, elvarázsolt.

Csillag volt a homlokán.

Fenyőfává bűvölte

az erdők szelleme.

Így, elbűvölten hozzánk

Karácsony küldte be.

Tündér volt, mondom, nem fa.

A fának nincs szíve.

Ennek csupa ajándék,

játék volt ölibe.

Ezüst haja a földig

leomló vízesés.

Alig látszott a fából

egy kevéske zöldellés.

Aranyhalacskák, cukrok,

ezüstös csillogók

villogtak ki hajából.

Tündérlányhoz valók.

És mindezt nekem hozta

a fává varázsolt leány.

Tündér volt, elvarázsolt,

Karácsony délután.