Hollóként
jöttem,
S
rászálltam a világra.
Csendben,
mint a féltett gondolat,
Óvatosan
tettem le lábam,
Majd
kitártam szárnyamat,
S
betakartam vele az elhagyottakat.
Ők e puha
dunnát
Magukra
vonták,
S Karácsony
este csak
azt
rebegték: köszönöm.
S
átfordultak a másik oldalukra
a nedves
utcán.
S mivel
mást adni nem tudtam,
Hagytam,
hogy testemről
letépjenek
pár csillagot,
S
álmukban kinyissák,
Mint egy
ajándékdobozt.
Bennük
nem volt más,
Csak mi
régen elveszett,
A remény,
az ünnep éke,
A hit,
szeretet, béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése