Lopva
oson, fut az ágyon,
a szépen
vetett nyoszolyákon.
Hogy ne
vedd észre halkan lépdel,
azt
fürkészi merre nézel.
Nagy zsák
a vállán,
úgy áll a
párnán.
Ott áll
türelmesen várva,
így telik
az éjszakája.
Amikor
már ásításod látja,
kinyílik
a mesék zsákja.
Van ott
álom mesés, s fakó,
hogy
mennyi szép nem is elmondható.
Szépen
benyúl szűk zsebébe,
álomport
vesz kis kezébe.
Esti
álmod kiválasztja,
a
szemedre ráragasztja,
meghinti
szép álomporral,
aztán
gyorsan tovanyargal.
Kormányos
Sándor
Hold
sarlóján
Hold
sarlóján
Takarót
simít a sűrű csend
lebbenő
álmok bársonya,
hold
sarlóján ringatózik
a
csillagfényű éjszaka.
Árnyak
suhannak túl, a fákon
a bokrok
alatt tücsök zenél,
altatót
hegedül az éjszakának
s vele
dúdol a kósza szél.
Álom
kering, a hold körül
ruháján
ezüstös fény ragyog
rádőlnek
mind, s mint égi párnán
alszanak
rajta a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése