A varjú irigykedett a hollóra, amiért az jósjeleket ad az embereknek, és feltárja a jövőt; ezért tanúsítani akarta, hogy ő is képes ugyanerre. Mikor megpillantott néhány közeledő vándort, egy fára szállott, és azon ülve hangosan károgott. Azok a hangra odafordultak, és megdöbbentek; de aztán az egyik nevetve szólt: "Gyerünk csak tovább, barátaim; ez csak egy varjú, aki károg, de jósjelet nem ad."
Ugyanígy azok az emberek is, akik kiválóbbakkal versengenek, nem érik el ugyanazt, s ezenfelül még nevetségessé is válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése