Egy szigetecskén legelt egy bika; ennek ganajából táplálkozott két ganajtúró bogár. A tél beálltakor az egyik ajánlotta a másiknak, hogy repüljön át a szárazföldre, hogy neki egymagának elég élelme legyen, o meg a szárazföldre átkelve húzza át a telet. Hozzátette azt is, hogy ha sok élelmet talál, hozzon majd át neki is. Amaz át is ment a szárazföldre, és ott sok trágyát talált, de hígat: ott maradt hát, és azzal táplálkozott. Mikor elmúlt a tél, ismét visszarepült a szigetre. Mikor a másik látta, milyen kövér és egészséges, kérdőre vonta, hogy ígérete ellenére miért nem hozott neki semmit. Az viszont így felelt: "Ne engem szidj, hanem a helyi adottságokat: mert ott jól lehet táplálkozni, de nem lehet semmit elhozni."
Ez a mese illenék azokra, akiknek a barátsága csak a megvendégelésre korlátozódik, de azon túl semmit sem használnak barátaiknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése