Havat
terel a szél az erdőn,
mint
pehely-nyájat pásztora.
S néhány
fenyő már érzi sejtőn,
miként
lesz áldott-fényű fa,
és
hallgatózik. Szűz utakra
feszül
sok ága, tűhegye-
szelet
fog- készül, nő magasba,
az
egyetlen szent éj fele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése