Az ő
fehér titkos útján
Csillagfény
végére jutván,
A
csillagok kialszanak,
Aztán
újra meggyulladnak,
S
szén-ezüstként felragyogva,
Télapónak
világolnak!
Apó
megállítja a szánt,
S az
angyalokhoz felkiált:
- Ne
hányjatok több csillagot,
S
üstököst, mert meggyulladok!
Tapsifüles,
szegény reszket,
Fél a
nagy füsttől idelent...
Kordé
megrakva csillaggal,
S egy
ügyetlen dundi angyal
Felborította
azonnal!
Égő,
füstös csillagúton
Nyúl a
szemét behunyta,
S a
szánkót is így húzta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése