Az erdő
sűrűjében, távol a rokonaitól éldegélt egy kis mókus. Az odúja környékén soha
nem járt egy lélek sem. Nagyon magányosnak érezte magát. Egy hideg téli napon
csodák csodája megpillantott egy kiscicát. Már nagyon szeretett volna valakivel
beszélgetni, de nem mert megszólalni.
A cica
észrevette mókuskát, és megkérdezte tőle:
- Hát te
mit csinálsz itt egyedül?
- Csak
szomorkodom. Nincs egyetlen barátom sem, soha senki nem kopogtat az ajtómon. Az
én odúmat még a Télapó sem fogja megtalálni.
- Hogy te
milyen buta vagy! –mondta a cica. Én is megtaláltalak. Most már tudom, hogy itt
laksz, és legközelebb a barátaimat is elhozom.
A
kismókus szeme felragyogott. “Végre találtam egy igazi barátot”, gondolta.
És
alighogy elment a kiscica, vidám csilingelést hallott. Egyszerűen nem hitt a
szemének: rénszarvasok húztak egy gyönyörű szánt, s benne ült a Télapó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése