Aranyos
nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
szíveden
kopogtat
kis
unokád, Márton.
Szíveden
kopogtat
gyönge
kis ujjával,
könnyeket
pergető
nehéz
bánatával.
Mit ér,
amit küldtél,
a szép
csengős szánkó?
Az egész
határban
régen
nincsen már hó.
Aranyos
nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
tudod-e
mire kér
kis
unokád, Márton?
Gyere el
mihozzánk,
légy te a
Télapó:
fehér
szakálladból
hátha
hull majd a hó.
Hátha
hull belőle
erdőre,
mezőre,
hátha a
tavasz még
visszaijed
tőle.
Borókás
tetejű
kerek
halom haván,
hátha
repülhet még
csengve-bongva
a szán.
Gyere el
nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
csókolom
a kezed:
kis
unokád, Márton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése