Miki,
Miki, Mikulás,
hova
bújsz, hova állsz,
mennyi
aranyat találsz
a
csomagban?
Vár rád a
gyerekcsapat,
ide add,
oda add
a cukrot,
a kosarat,
gyere
gyorsan!
Azt
hiszed, nem láttalak
a
jegenyefák alatt?
Lopództál
egy nagy halom
dióval a
válladon!
Bármily
csendben lépeget
bakancsod
a rét felett,
minden
gyerek észrevett
az
ablakból tégedet!
Olyan
ember vagy te, mint mi,
csak az
ég ruhádra hinti
a havat,
és ezüst,
csillogó
hajad a füst.
Felhőből
van a szakállad,
szél tömi
meg a pipádat,
rókaprémből
van a bundád,
szeretettel
gondolunk rád!
Kitesszük
az ablakunkba
a
csizmát, a cipőt,
mi meg
addig elbújunk a
sutban,
hogy legyen időd
hozni
mindenféle jót,
mazsolát,
mogyorót,
s
mikulások, gyerekek,
cinkostársak
legyenek!
Megcsörren
a mogyoró
puttonyodban,
csuda jó!
Mi már
tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod
csupa szösz!
Itt
állunk megilletődve,
míg a
lábad törlöd le,
jól tudod
te, illik ez
a
mikulás-emberhez!
A
kezedben alma, keksz,
bezörögsz,
bejöhetsz,
tapsolunk,
ámulunk,
soha el
nem árulunk!
Minden
este feldíszíti
csillagfény
a homlokod,
olyan
ember vagy te, mint mi,
csak
pirosabb és nagyobb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése