Egy embernek két kutyája volt; az egyiket vadászatra tanította be, a másikból házőrzőt csinált. Később pedig, valahányszor a vadászkutya vadászatra ment, és fogott valamit, abból részt vetett a másiknak is. A vadászkutya bosszankodott, és szidta a másikat, hogy ő kijár, és mindennap fáradozik, amaz meg semmit sem csinál, hanem csak az ő fáradsága eredményéből dőzsöl. Amaz azonban így felelt neki: "Ne engem kárhoztass, hanem a gazdánkat, aki nem munkára nevelt, hanem arra, hogy mások munkájából éljek."
Ugyanígy a könnyelmű gyermekeket sem szabad kárhoztatni, ha a szüleik nevelik őket így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése